26 éjszaka - Erotikus kalandok
6.
Csajozási és pasizási tanácsok
Apám azt mondogatta, hogy a vagyon megszerzéséhez kemény
munka, szorgalom és kitartás kell. A saját elméletére ő maga volt a legjobb
példa. A három dologra támaszkodva igen csinos vagyont gyűjtött, amelyet aztán
rám hagyott, így nekem már nem kellett erőlködnöm.
A magam részéről három következtetést vontam le, amelyek aztán segítségemre
voltak egész életemben.
Egy, hogy az ember gondosan válassza meg a szüleit.
Kettő: sose dolgozzon keményen, ha nem muszáj.
Három, hogy bánjunk óvatosan az általánosításokkal.
Az örökölt vagyon persze kötelezettségekkel is jár, bár ezt igyekeztem a lehető
legkevesebbre csökkenteni. Gondosan megválogatott emberekre bíztam, hogy tartsák
működésben a családi vállalatot, és kezeljék az örökkön-örökké növekvő profitot.
Csak akkor tettem be a lábamat azokba a szörnyen lehangoló, hivatalos irodákba,
ha végképp elkerülhetetlennek tűnt.
Mivel azonban névlegesen én voltam az igazgató, kénytelen voltam bizonyos
mennyiségű időt arra fordítani, hogy eljátszom a vezetőt, aki irányít és
felügyeli a tevékenységet. Sikerült úgy megszerveznem a dolgokat, hogy ezt a
munkát a házamban kialakított irodában végezhettem, a roppant hatékony és
szerfelett kívánatos Miss Greenglass segítségével.
Eltekintve az üzlettel való foglalatoskodás unalmától, ennek a pozíciónak egyéb
hátrányai is voltak. Az egyik, hogy a cég sikereire való tekintettel, valóságos
pénzügyi varázsló hírében álltam, vagy legalábbis az üzleti élet kiváló
szakértőjének tartottak. Ebből következően időről időre megkeresett a média,
hogy értékes véleményemet kérdezze, vagy interjút kértek, amelyben a gazdaság
állásáról, meg hasonlókról alkotott nézeteim felől érdeklődtek.
Ha az adott pillanatban éppen nem vágytam szerepelni, rendszerint
visszautasítottam a meghívásokat, mert kerültem mindent, ami valamilyen módon a
munkához kötődött. Egy csendes napon Miss Greenglass arról informált, hogy egy
helyi tévétársaság rövid interjút kért a másnap délutáni híradójába. Bizonyára
ismerik az ilyen műsorokat. Egy rakás ostoba hír, tengernyi közhellyel körítve.
A titkárnőm arra számított, hogy kapásból elutasítom, és először én is így
gondoltam.
- Mi történt velük? - kérdeztem gúnyos hangon.
- Lebetegedett egy csillagjós? Vagy az egyik diétás könyv szerzőjének adódott
más elfoglaltsága?
- Úgy vettem ki a szavaikból, hogy a gazdasági visszaesésről alkotott
véleményére kíváncsiak - közölte Miss Greenglass.
- A szerkesztő szerint mindössze tíz percről lenne szó.
- Kihagyom - legyintettem, de aztán szeget ütött a fejembe egy gondolat.
- Váljunk csak! Egészen pontosan melyik műsorról is van szó?
- A Négyórás Hírekről - mondta Miss Greenglass, és hangjából kitetszett, hogy
sem a műsorról, sem a címéről nincs valami jó véleménye. Ismertem ezt a
jellegzetes hangot.
- Négyórás Hírek - mormoltam tűnődve.
- Nem ebben szerepel Fém Forrester? Tudja, az a szexi vörös, aki olyan bájosan
selypít?
- Meglehet, de nem tudom biztosan!
- Azt hiszem, igen - mondtam, és az órámra pillantottam. Fél négy felé járt az
idő.
- Néhány percen belül meglátjuk. Az a hölgy csakugyan igen vonzó. És ahogy
bizonyára jól tudja, történetesen egy F betűs hölgy után nyomozok a piacon.
- Fém Forrester? - vonta fel a titkárnőm a szemöldökét.
- Valóban úgy gondolja, hogy ez igazi név, Mr. Walling?
- Jaj, ne! - sóhajtottam.
- Már megint itt tartunk? Nézze, tisztában vagyok azzal, hogy a becenév nem
számít igazi névnek. Nagyon is jól emlékszem Bettyre. Ez viszont nem becenév,
hanem művészi álnév, vagy mi a fene. Az ilyet bizony bele kell számítani.
Mondja, ha történetesen még élne Marylin Monroe, csak az N betűnél jöhetne
számításba, mint Norma Jane? Egy kicsit több józan észt, ha szabad kémem!
- Attól tartok - emelte fel a mutatóujját Miss Greenglass -, ez ismét vitatható
pont. A lelkiismeretére bízom, Mr. Walling.
- Helyes! - vágtam rá, de nem voltam maradéktalanul boldog a válasz miatt.
Előkotortam a tévé távirányítóját, és megkerestem a megfelelő csatornát.
- Ó, ez az - bólintottam, amikor elkezdődött a műsor.
- Igen, rá gondoltam. Fern Forrester egy bizonyos Larry Brewster oldalán ült az
asztal mögött. A fickó idegesítő parókát viselt, az arcán örökösen gúnyos
kifejezés honolt. Fém haja vörösesszőke színben pompázott - legalábbis ez
alkalommal. Szemrevaló nő volt. Kissé kiugró pofacsontja és telt ajka igen vonzó
látványt nyújtott.
Karcsú, jó karban lévő nő benyomását keltette, bár az alsótestét természetesen
eltakarta az asztal. A megjelenése jó hatással volt a hormonjaimra. Tekintetbe
véve nevének kezdőbetűjét, és az én állhatatos győzni akarásomat, nem láttam
okát, miért ne lehetne ő a következő lépcsőfok a győzelem, és a Miss Greenglass
felé vezető úton.
- Megmondhatja a Négyórás Híreknek, hogy boldogan állok nagybecsű műsoruk
rendelkezésére - mondtam végül. Ahogy kiléptem az irodából, úgy döntöttem, aznap
éppen eleget dolgoztam. Másnap délután, röviddel a műsorkezdés előtt megérkeztem
a tévéstúdióba. A producer-gyorsan Lány Brewsterhez kísért, aki megérdeklődte,
hogy milyen kérdéseket tehet fel az adás során.
Azonnal láttam, hogy több haja van, mint a témához kapcsolódó ismerete. Amikor
leírta a javaslataimat, mellékesen megemlítettem, hogy szeretnék találkozni
elbűvölő kolléganőjével. Rántott egyet a vállán, és egy, a háttérdíszlet mellett
álló öltözőasztalra mutatott. Fém Forrester az asztal mögött ült.
- Íme, a királynő! - horkant fel Brewster. Megköszöntem az előzékenységét és
megközelítettem az asztalt. Fém az utolsó ecsetvonásokat vitte fel az arcára, és
a haját igazgatta, bár a külseje szerintem már tökéletes volt.
- Miss Forrester! - búgtam behízelgő hangon.
- Úgy örülök, hogy látom! A nevem Steven Walling. Elmagyaráztam, hogy miért
vagyok ott. Menet közben elejtettem egy-két bókot. Nem nézett rám, tekintetét
saját tükörképére szegezte.
- Örülök, hogy Larrynek sikerült rávennie a részvételre.
- Ezek voltak az első, hozzám intézett szavai.
- A műsor általában csupa unalom!
- Nos, izé - mosolyogtam, bár nem vette észre.
- Tudja, én nem mindig vagyok unalmas, alkalomadtán elég vonzó is tudok lenni.
Szívesen bebizonyítom. Ha ráér, esetleg ihatnánk valamit az adás után.
- Az álmaidban, haver! - mordult fel, és továbbra sem nézett rám. Hirtelen
felállt, és szó nélkül faképnél hagyott. Végre megláttam a lábát! Éppoly
kívánatos volt, mint a teste többi része. Megfordultam, és megláttam Brewstert,
aki időközben észrevétlenül mögém került. A leggúnyosabb vigyorát sugározta
felém. Nem sokon múlt, hogy nem téptem le a fejéről a parókát.
- Hát nem édes ez a lány? - kuncogott.
- Elfogad egy tanácsot?
- Magától? - néztem a szemébe.
- Kösz, inkább kihagyom! Megint vállat vont.
- Úgyis elmondom! - legyintett.
- Próbálkozzon nála adás után! Nem fog ráismerni! Ha egyszer kamera elé kerül,
úgy felpörög, hogy egy alkoholista hajléktalannal is kefélne. Átvillant az
agyamon, hogy Brewster vajon tapasztalatból beszél-e, de nem kérdeztem meg.
Mindesetre úgy döntöttem, hogy ott maradok a műsor végéig, ha esetleg történne
valami. Míg a jelenésemre várakoztam, egy ellenőrző monitoron figyeltem az
adást. A képernyőn Fém egészen más embernek tűnt. Melegen mosolygott, nyílt volt
és elbűvölő. Szemmel láthatóan sejtelme sem volt, hogy még a tévén is átsugárzik
a belőle áradó szexuális vonzerő. A producer odalépett mellém, és szólt, hogy én
jövök.
- Olyan, mint egy kislány, nem? - kérdezte, amikor kiszúrta, hogy Femt figyelem.
- Pontosan - bólintottam -, áralja már el, a Fém Forrester a polgári neve?
- Egy frászt - nevetett -, Frances Malzetech néven anyakönyvezték. És persze rég
elmúlt huszonhét, pedig annyinak mondja magát! Érdekelt is engem a kora! Annak
viszont nagyon megörültem, hogy az eredeti neve is F betűvel kezdődik. így
ugyanis nem kellett aggódnom a lelkiismeretem miatt. Az interjú simán lement, és
kétség nem fér hozzá, pontosan olyan unalmas volt, ahogy Fém megjósolta.
Végignéztem a műsor hátralévő részét is. A vége felé, amikor egy vihogó ripacs a
másnapi időt jósolta, Fern egy pillanatra kilépett a díszlet elől, és gyorsan
ellenőrizte magát a tükörben. Meglátta, hogy ott állok.
- Még itt van? - kérdezte, és végre közelebbről is szemügyre vett. Valami
határozottan megváltozott. A szeme izzott. A sminkréteg alatt egészen
elvörösödött az arca. Szinte szikrák pattogtak a testéből.
- Igazán élveztem az adást. Maga nagyon… profi.
- Hát, köszönöm!
- Leült a tükör elé, és igazgatni kezdte a haját.
- Amit az italról mondtam… - kezdtem. Hirtelen rám pillantott.
- Mit akarsz, haver? Meg akarsz dönteni egy tévésztárt?
- Izé… - Nem kell a duma! Mindenki ezt akarja. Pontosan itt válj. Mindjárt
visszajövök! Pontosan ott vártam. A monitoron követtem, ahogy a végefőcím alatt
ostobaságokat csacsog Lanyvel. Még jóformán el sem indult az első reklám, már
mellettem állt.
- Gyerünk - vetette oda kurtán -, gyere utánam! Mire megmukkanhattam volna,
elindult. Úgy éreztem, bizonyára meg kellene sértődnöm a viselkedése miatt, és
egy rövid pillanatig úgy gondoltam, fogom magam és egész egyszerűen kisétálok a
stúdióból. De csak egy nagyon rövid pillanatig.
Ahogy a tekintetem végigpásztázta karcsú testének elegáns formáját és hosszú
lábát, az ágyékom nyomban lüktetni kezdett. Természetesen kicsit sem rajongtam
ezért a nőért, de a hormonjaimat ez cseppet sem érdekelte, így a nyomába
szegődtem. Az öltözőjébe vezetett. A parányi helyiségben hatalmas rendetlenség
uralkodott. Úgy festett, nem sok hely van, amit szexuális tevékenység céljára
fel lehet használni.
De még így is nagyobb volt, mint a Brooks Brothers próbafülkéi, márpedig ott-is
jól elboldogultam. A szobát valósággal elborították a tükrök. Volt egy a
fésülködőasztalnál, egy padlótól plafonig érő az egyik falon, egy kisebb az ajtó
hátoldalán, és néhány kézi változat szanaszét. Fém becsukta az ajtót és
ráfordította a kulcsot. Aztán felém fordult és tetőtől talpig végigmért.
- Hát rendben - bólintott.
- Ez életed legszerencsésebb napja! Vetkőzz le, addig én leszedem magamról a
sminket. Nem kezdtem neki a vetkőzésnek, csak hogy kimutassam a
függetlenségemet. Nekitámaszkodtam a falnak, és a szobát szemléltem, mialatt ő a
festéket törölgette az arcáról.
- Amikor a műsor előtt lerázott - mondtam frigidnek tartottam.
- Rendszerint az is vagyok, kedvesem - közölte Fern.
- Nem szeretném, ha nimfomániásnak tartanál, vagy ilyesminek. De a műsor után
nagyon felpörgők. Átkozottul felpörgők! Csak kérdezd meg a stábot! Rám
mosolygott a tükörben. A mosolya kissé erőltetettnek tűnt, de a szeme lángolt.
Úgy véltem, éppen elég hosszan és alaposan kimutattam a függetlenségemet, így
nekiláttam a vetkőzésnek.
- És tudod, miért? - kérdezte, de nem várt választ.
- Mert tudom, hogy amikor adásban vagyok, sok férfi figyel rám. Néznek és
vágynak rám. Ez így igaz. Férfiaktól tudom. És meg is írják nekem. És nemcsak a
perverzek! Mindenféle férfi. Néznek a képernyőn és arról ábrándoznak, hogy
megkefélnek. Néha kielégítik magukat a tévé előtt, miközben engem néznek. Amikor
a kamera rám szegeződik, ez jár a fejemben, és pokoli forróság önt el. A
mellbimbóim megkeményednek, a lábam között forróságot érzek. Aztán, az adás után
kell valaki. Egyszerűen kell egy test. Levetettem a nadrágomat.
- Szóval bárki megteszi, aki a környéken van.
- Nem kérdeztem, állítottam.
- Ne komiszkodj, kedvesem!
- Felállt és szembefordult a nagy tükörrel.
- Te megkapod azt, amiről férfiak ezrei csak álmodozhatnak. Gondolatban
levetkőztetnek, és elképzelik, hogy hogyan nézek ki, amikor nincs rajtam ruha.
Felemelte a kezét és lassan, kiszámított mozdulatokkal kigombolta a ruháját.
Aztán letolta a válláról, és hagyta, hogy a padlóra hulljon. Egy szál
melltartóba és bugyiba öltözötten állt előttem. Az alakja teltebb volt, mint
gondoltam, de így is pompás látványt nyújtott. A farkam már ágaskodott, hogy
kifejezze elismerését. Fém azonban ügyet sem vetett rám. A keze lassan
végigsimította a testét, finoman cirógatta magát. Aztán a háta mögé nyúlt, és
megfogta a melltartó kapcsát.
- Sokan mindent megadnának azért, hogy láthassák a mellemet! - mormolta, és
levette a melltartóját. A mellei láttán megborzongtam. Tökéletesen kerek
formájúak voltak, mélybarna mellbimbók ágaskodtak rajtuk. Megérintette a
bimbókat. A tekintetét a világért sem szakította volna el a tükörképétől. Én se
az enyémet. Ledobtam az alsónadrágomat. Fém levetette a bugyiját.
- Sokan vágynak rá, hogy meztelenül lássanak - mondta kissé lihegve.
- Nézd, meztelen vagyok. Ez az én meztelen testem.
- Közelebb lépett a tükörhöz. A mellbimbói az üveglaphoz értek. Halk nyögés
szakadt fel a torkából. Azt hittem, mindjárt megcsókolja magát a tükörben, de
néhány pillanattal később hátralépett. Továbbra is magát nézte, mintha transzba
esett volna, és egyik kezét végigsiklatta a testén. Kissé szétnyitotta a lábait,
és ujjait a combjai közé fúrta.
- Nézd a meztelen testem! - mordult fel, miközben simogatta magát. - íme, Fern
Forrester, meztelenül! Volt egy olyan érzésem, hogy már nem hozzám beszél, hanem
a vágytól égő tévénézők láthatatlan seregéhez. Szerintem azt sem tudta, hogy ott
vagyok. Az alsótestemben érzett lüktetés arról tanúskodott, hogy nagyon is ott
vagyok. Közelebb léptem hozzá és kinyújtottam felé a kezemet. Az érintésemtől
összerezzent, majd a hátát szorosan hozzám préselte.
- Rajta, kapd el Femt! - zihálta elfúló lélegzettel.
- Döngesd meg a tévésztárt!
- Nem rossz ötlet - mormoltam, és merev falloszomat sima fenekéhez nyomtam.
- Válj! - hördült fel, és kissé elhúzódott. Megfogta a fésülködőasztal előtt
álló széket, és szembe fordította a tükörrel. - így akarom! - lihegte.
- Ülj le! Ülj már le! Leültem. A helyiségben nem volt se ágy, se kanapé, így
valószínűleg a szék nyújtotta a legkényelmesebb lehetőséget. Arra számítottam,
hogy szemtől szembe akar kerülni velem, de nem így történt. Hátat fordított
nekem és úgy ereszkedett az ölembe.
Naná, így ugyanis látta magát a tükörben, méghozzá tetőtől talpig. Széles
terpeszbe nyitotta a lábát, és lassan rám ült. Amikor feneke a combjaimhoz
simult, lenyúlt, megfogta a rakétát és célra tartotta. Mindketten felnyögtünk,
amikor tovább ereszkedett, és testem egyre mélyebbre merült az övébe. A feszes
forróság úgy vett körül, mintha pontosan rám szabták volna.
- Ó, óó, óóó! - lihegett Fern gyönyörtől bódultan.
- Szerintem is! - lihegtem vissza. Fern olyan szélesre nyitotta a lábát,
amennyire tudta, hogy még mélyebbre kerüljek a testébe. így a tükörben kiválóan
láthatta - a válla felett én is -, amint ki-be csusszanok. Tulajdonképpen ebben
a pózban az egész teste igen figyelemreméltó látványt nyújtott. A tükörképét
figyelve tekergetni kezdte a csípőjét. A magam részéről azzal járultam hozzá a
közös élvezethez, hogy fel-alá pumpáltam az alsótestemet. Fern is ráérzett és
lassú mozgásba kezdett. Ritmikusan emelkedett és süllyedt.
- Nézd, nézz oda! - sikoltotta.
- Kefélek! Kefélek veled! Ó, óó! Nézd, milyen gyönyörű! Tényleg gyönyörű volt a
vadul vonagló, fénylő test, a reszkető mellek. Pompás belső combja a teljes
hosszában kitárulkozott előttem. Átkaroltam a testét, megfogtam a mellét, és
finoman megdörzsöltem a mellbimbóját. A másik kezemet végigcsúsztattam izmos,
lapos hasán, majd lejjebb vittem.
Amikor megérintettem az apró rózsabimbót, élesen felszisz-szent és felnyögött.
Finom mozdulatokkal simogatni kezdtem, hogy felderítsem az érzékeny területet,
mialatt a másik kezem a mellét kényeztette. Felváltva szorítottam és simogattam
a melleit és meredező bimbóit. Fern egyre hangosabban nyögött és egyre
gyorsabban mozgott. A légzésem is felgyorsult és amennyire tőlem telt, együtt
mozogtam vonagló és tekergőző testével.
- Gyorsabban, gyorsabban! - zihálta Fern.
- Még gyorsabban! Vadul remegni kezdett, ebből tudtam, hogy úton van egy kiadós
orgazmus felé. Előrehajoltam, és végighúztam a nyelvemet a tarkóján, miközben
alig tudtam megállni, hogy bele ne harapjak a nyakába.
- Ó, istenem, ó! Mindjárt, mindjárt - sikoltotta.
- Ó nézd! Mindjárt! Nézd, ahogy elélvezek! Nézd, ahogy Fern Forrester elélvez!
Ó! Nézd, ahogy egy tévésztár elélvez! Nézd! Nézd!
Néztem, és ő is nézte magát. A keze hatalmas erővel szorította a lábamat, aztán
a teste megrándult egyszer, kétszer, háromszor. A szája tágra nyílt és hangosan
zihált. A tekintetét egyetlen pillanatra sem szakította el orgazmusban vergődő
teste tükörképétől. Néhány pillanat múlva elernyedt és előregörnyedt az ölemben,
mint egy leeresztett guminő. Keményen álló fullánkom továbbra is mélyen a
testébe fúródva várakozott. Kitartottam, hogy megvárjam, amíg kielégül, de most
én következtem. Hanem úgy festett a helyzet, hogy ez Fernt egyáltalán nem
érdekli.
Adtam neki még egy kis időt, hogy összeszedje magát. Önkéntelenül is
össze-összeránduló hüvelye majdnem eljuttatott a csúcsra. Kissé megmozgattam a
csípőmet, hogy eszébe juttassam a teendőit. Semmi válasz. Végigsimítottam a
mellbimbóit, és megint megnyaltam a tarkóját, hogy felkeltsem az érdeklődését.
Fern csupán halk sóhajt hallatott.
- Végeztem - mondta halkan.
- De én még nem - vágtam rá, és olyan erővel toltam felfelé az alsótestemet,
ahogy csak tudtam. Fern ismét felsóhajtott, ezúttal hangosabban, és egy kicsit
megmozgatta a csípőjét. Megkapta, amit akart, és fikarcnyit sem törődött mással.
De végül is mit vártam tőle? Ahogy izgett - mozgott, lassan eljutottam a csúcs
közelébe. Az utolsó pillanatban magamhoz szorítottam a testét, és minden erőmet
megfeszítve felemeltem annyira, hogy kicsúszhassak belőle. Aztán elengedtem, és
ő félig szembefordulva velem, lecsúszott a padlóra. A következő pillanatban
hatalmas erővel lövellni kezdtem. A cseppek beterítették a mellét. Fern
kivergődött gyengülő szorításomból.
- Szép találat! - kiáltott fel.
- Undorító vagy! Felálltam. Hirtelen mosolyognom kellett.
- Nyugi - mondtam széles mosollyal.
- Gondolj a tengernyi rajongódra, akik arról ábrándoznak, hogy Fern Forrester
mellére élveznek!
- Tényleg!
- A szeme felcsillant, és máris a tükör felé fordult. Azt hiszem, az elevenébe
találtam. Ahogy magát nézte, a tekintete ellágyult. Gondolatban bizonyára
férfiak egész seregét látta, amint előtte hódolnak. Elegem lett. Olyan sebesen
öltöztem, ahogy csak tudtam. Mire indultam volna, egész normális lett. Búcsúzóul
megcsókolt, és felajánlotta, hogy szívesen ad nekem autogramot, de azt
válaszoltam, hogy sajna, nincs nálam az emlékkönyvem.